Neve valószínűleg a hanga nevű növényből származik. A település már a honfoglalás idején is lakott volt. A honfoglaló magyarok hamar birtokba vették, hiszen Bors vezér vára nem esett messze a településtől. A neve már az 1300-as években is szerepelt egy birtokperben tanúskodó nemes levelében, a következők szerint: "Seb. F. Pouka de Hangach". A falut valószínűleg vándorló telepesek népesítették be. Hangács a török időkben hódoltsági terület volt. A Szathmáry Király-család birtokainak központja, az uradalom magva Hangács volt.

A 14-15. században a Hangácsi család, Hangácsi Albert egri prépost és II. Ulászlókirály alatt Hangácsi Mihály királyi kancellár birtoka volt. A 16. századbana Réghy családé, Réghy Kelemen birtoka volt, akinek itt 1500körül várkastélya is volt. A falu a török hódoltság alatt is lakott maradt. A 17. század-ban a Vasadi, Becs és Lenkey családok birtoka volt.
A 17. századvégén a Szathmáry Király család borsodi ágának birtokközpontja volt. A család építtette a reformátusok egykori fatemplomát is, melynek egyik harangját a hagyományok szerint Rákóczi ágyújából öntöttek.
Az 1910-es népszámláláskor Hangácsnak 1210 magyar lakosa volt, ebből 540 római katolikus, 144 görög katolikus és 496 református volt.
A 20. századelején Borsod vármegye Edelényi járásához tartozott.