Neve
valószínűleg a hanga nevű növényből származik.
A település már a honfoglalás idején is lakott
volt.
A
honfoglaló magyarok hamar birtokba vették, hiszen
Bors vezér vára nem esett messze a településtől.
A neve már az 1300-as években is szerepelt egy
birtokperben tanúskodó nemes levelében, a következők
szerint: "Seb. F. Pouka de Hangach".
A falut valószínűleg vándorló telepesek népesítették
be. Hangács a török időkben hódoltsági terület
volt. A Szathmáry Király-család birtokainak központja,
az uradalom magva Hangács volt.
A
14-15. században a Hangácsi család, Hangácsi Albert
egri prépost és II. Ulászlókirály alatt Hangácsi
Mihály királyi kancellár birtoka volt. A 16. századbana
Réghy családé, Réghy Kelemen birtoka volt, akinek
itt 1500körül várkastélya is volt. A falu a török
hódoltság alatt is lakott maradt. A 17. század-ban
a Vasadi, Becs és Lenkey családok birtoka volt.
A 17. századvégén a Szathmáry Király család borsodi
ágának birtokközpontja volt. A család építtette
a reformátusok egykori fatemplomát is, melynek
egyik harangját a hagyományok szerint Rákóczi
ágyújából öntöttek.
Az 1910-es népszámláláskor Hangácsnak 1210 magyar
lakosa volt, ebből 540 római katolikus, 144 görög
katolikus és 496 református volt.
A 20. századelején Borsod vármegye Edelényi járásához
tartozott.
|
|